Elég régi történet, még az első macskám idejéből való (ő sajnos már az örök vadászmezőkön kergeti az egereket). A macskáról tudni kell, hogy amit mi megettünk, azt ő is, értsétek akár az olyanokra is, mint ketchupos kenyér, konzervkukorica, háztartási keksz, vagy földimogyoró (a fogazat miatt bár neccesen de legyűrte).

Karácsony környéke volt, ami ugye a legnagyobb virsliszezon az áruházakban. A macskának szoktunk venni pár száz forintos kilós kiszereléses, emberi fogyasztásra nem igazán ajánlott virslit, magunknak pedig egy másik üzletben kívántunk vásárolni jobb minőségűt. Mikor mentünk át a másik boltba mondani akartam anyának, hogy ha nem tudunk venni magunknak,maximum megesszük a macskáét. Ebből a mondatból ennyi sikerült: "Ha nem tudunk venni, megesszük a macskát". Anya kicsit furcsán nézett, majd mikor leesett, hogy mit is mondtam, kitört belőlünk a röhögés :D