Van egy kedves barátom, nevezzük Botondnak, már csak azért is, mert a szülei is így nevezték el huszonegynéhány évvel ezelőtt. Ugye a kollégiumban ahol laktunk szerencsére volt igény rá, hogy folyamatos filmklubbot tartsunk, kivetítővel, baráti körrel, teával, borral, igény szerint, illetve olyan is volt, hogy Botonddal ketten néztünk meg valami olyan filmet, amit úgy gondoltunk, hogy talán a többieket nem kellene ezzel agysorvasztanunk. Talán a sok adventure time-ot akartam megbosszulni, vagy talán más oka volt, de egyszer kaptam egy film tippet, és úgy döntöttem, hogy ezt bizony nem szabad egyedül megnéznem, ehhez Botond is kell, mint sorstárs.

A film címe: Zombisztriptíz.
Igen, jól érzitek, ez egy erősen Zs kategóriás horror, kedves barátnőm, Olga ajánlásából, aki él-hal az alacsony költségvetésű filmcsodákért, és komolyan néha úgy érzem, hogy csak azért néz Videómánia és Hollywood Hírügynökség videókat, hogy újabb és újabb néznivalót találjon magának. Na az egész úgy kezdődött azon a csodás délutánon, hogy beértem a koliba, lepakoltam, kipakoltam, nézem, egy új üzenet, Olga. Néhány soros magasztalás arról, hogy ez a film, egy akkora talicska trágya eszmei értékével ér fel, hogy azt nekem mindenképpen látnom kell, lehetőleg minél előbb. Ránéztem az órára, nyugtáztam, hogy Botond, 3 órával később jön csak, ezt teafőzésre, tűkön ülésre, és sűrű üzenet ("Siess bammeg olyan filmet találtam, hogy meg KELL néznünk!", "Zs kategóriás horror est!", "Gyeremááááár!", "Már a tea is kész!!!") küldözgetésével töltöttem. Végül végre megérkezett a filmpartnerem és örülhettem magamnak. 

Nagyjából így tudom leírni az élményt:
Gyors köszönés, sziaheló hogyvagy? kérdések feltétele, tea kiporciózása, majd a film elindítása. A következő 20 percben erősen kisípolandó kérdőmondatok hangzottak el a filmmel kapcsolatban, mint az " az ott mi a f....?!", "ezt most miért kellett??", "Miért ilyen fos ez?!" és még jó pár csodás kiborulás, majd egy meglepő dolog következett. Botond megkérdezte, hogy tartok-e otthon alkoholt. Mivel még a srácot életemben nem láttam alkoholt fogyasztani, igencsak megdöbbentett a mondat, de a végén a vodka helyrerakta azt, amit a tea nem tudott. Eltelt még fél óra hangos kétségbeesések közepette, mikor is a film végéért könyörögtünk. A film vége előtt 20 perccel Botond közölte, hogy ő ezt nem bírja, inkább alszik, csak kapcsoljam már ki ezt a borzalmat. Egy bájosan csengő "Gyenge vagy, neked legalább a félpucér mellriszáló zombicsajok dobhattak egy szintet a film értékén, de nekem még ennyi élvezet sem jutott, mivel heteroszexuális nőstény vagyok" mondattal, jó éjszakát kívántam, majd elment aludni. A srácot azután 3 hónapig nem láttam, mert nem jött a kollégium közelébe se amibe maga is lakott. A szobatársa szerint a múltkori filmezés után közölte velük, hogy kevésbé szeret engem mint eddig és kezdi átértékelni a kapcsolatunkat. Ja és, hogy miért most osztom meg veletek a történetet? Csupán csak azért, mert a héten jön fel, és nemtudom eldönteni, hogy a Gyilkos paradicsomokat, a Zombiseggeket, vagy a Sharknadot nézessem e meg vele :D:D:D

Ugye albérlet, költözés stb. Aki már átélt hasonlót, az tudhatja, hogy milyen anyagi kiadásokkal is jár egy-egy ilyesfajta aktivitás, jön a háromhavi kaukció, a lakbér, az útiköltség, költöztetés, és persze az egyéb kiadások, mint például, hogy egyik reggel rájössz, hogy reggelizés közben, jó lenne ha a még nemlétező faliórát nézegetve megtudnád állapítani, hogy mennyire is vagy késésben az idővel. Majd kinézel az ablakon, és felfedezed, hogy a függöny se nevezhető már tört fehérnek, mert leginkább a sárga felé hajlik, és nagyon ideje lenne már kicserélni. Ezután jön az, hogy nem jön össze a munka amit megpályáztál az adott városban, és ott ülsz a konyhában pénz, munka, és ambíciók nélkül, szemben a kedves pároddal, és megpróbáljátok kitalálni, hogy mihez is kezdjetek. Ez nálunk valahogy így hangzott: 
-Most mit csináljunk?
-Hát nem tudom, keresünk tovább munkát, de kéne valami kiegészítés.
-Például adjuk el Danit (lakótársunk) prostinak.
-Hmm ötletnek nem is rossz. Vagy esetleg a lakásban lehetne fizetős gruppeneket szervezni.
-Persze, majd nyomtatunk ki pár száz szórólapot és megkérjük a lakástulajt, hogy osztogassa a kocsmában ahol dolgozik :D:D
-Áh meg is ölne minket.
-Igaz, túlságosan elkanyarodtunk az erotika irányába...
-Akkor adjuk el Dani szerveit.
-Anyukám azt mondta, hogy mások szerveinek árusításával poénkodni csúnya dolog. De mint tudjuk, az élet néha kemény.
A beszélgetés pedig tovább folytatódott jobbnál jobb ötletekkel, de szerencsére pár napja mindkettőnknek lett végül munkája, így Dani egyenlőre megúszta :D

Jól olvastad, tényleg erről fogok írni. Ha gyenge lelkű vagy, vagy érzed, hogy a sztoritól a mogyoróid néma sikolyparádéba kezdenek, javaslom tekerj tovább, mert itt repülni fognak a golyók mint a háborúban! :D

Na hát az egész úgy indult, hogy a két vaddisznóm folyamatosan dzsihádozott egymással és másokkal is, emellett a szürkének már az egyik szemét szétkapták régebben, és nem akartuk kockáztatni, hogy esetleg még nagyobb baja legyen, ezért a család döntése a macskák kimiskárolása volt.

Első körben felhívtam az állatorvosunkat, aki egy szlovákiai falucskában lakik és rendel (a háza mellékhelysége a rendelő), emellett különleges szuperképessége, hogy jobban szereti az állatokat mint a pénzt. Miután megdumáltuk, hogy mi a szívem vágya a macskákkal kapcsolatban, kérdeztem, hogy még mindig a szokásos helyen rendel e, megnyugtatott, hogy az asszony még nem rakta ki otthonról, és másnap mehetünk is golyótlanító kúrára. Már itt felmerült bennem a "Te jó ég, mi lesz ebből" érzés. A macskákat bezártuk egy napra, étlen, szomjan mert muszáj volt, de szerencsére egész jól viselték. Este utolsó konzultáció a dokival, készülődés és indulás. A szürke a macskahordóba, a vörös pedig az ölembe egy takaróra. Nem akarok panaszkodni, de sajnos az a szomorú nagy dolog történt, hogy a Vörci kicsit bepánikolt, és az országból még nem értem ki, mikor már le lettem fosva és hugyozva... Na mindegy mentünk tovább, megérkeztünk és közös döntés alapján a Vörcit vittük be elsőnek a dokihoz. Megtörtént a súlymérés, az altató kiszámolása, a macska viszont olyan ideggörcs volt, hogy nem akart bealudni, pedig már a pupillája olyan tág volt, hogy látszott rajta, hogy a doki nagyon jó díler lehetne ha arról van szó. Nagy nehezen a Vörci bekómált, ezután jött a feketeleves. Jött a doki, közölte, hogy segítenem kellene, elmondta, hogyan fogjam le a macskát, majd egy lelkes "Megborotváljuk a tökit neki!" felkiáltással nekiesett az állat bikinivonalának a rendbetételére egy nullásgép segítségével. Őszintén szólva ez volt az első állativartalanításom, és én mindenre számítottam, de erre nagyon nem :D
Ezután a doki bevitte a belső rendelőbe a kis Tündérdisznómat,és megkezdte az operációt. Sajnos szegény jószágot még az extra adag altató se ütötte ki rendesen, és felébredt az operáció közben. A doki kiordított, hogy valakinek le kellene fognia, és miután realizáltam, hogy anyához külön mentő kellene, ha ő menne be, készségesen beviharzottam és lefogtam a macskát. Ezután két meghatározó mondat jött felém, a dokitól az, hogy nem vagyok e rosszul, anyámtól meg az, hogy ne nézzek oda, fordítsam el a fejem. Anyukámra hallgatva inkább a műtőollós és késes edénybe kerestem a vigaszt. Sajnos. Amint lenéztem rá kellett jönnöm, hogy a Vörci egyik kioperált golyója néz velem szembe, és ezen a ponton jöttem rá, hogy rácsesztem, majd miután a doki kivette a másik golyót is és ahelyett, hogy átnyúlt volna rajtam, vagy megkerül, keresztbe átdobta előttem, aminek következtében realizáltam, hogy tényleg nagyon rácsesztem :D

A Vörcit a doki gyorsan megműtötte, majd a Minca nevű szürkeségem következett, aki szerencsére egy nyugodt állat, hamar bealudt és nem volt semmi gond vele a műtét közben sem. Az operáció után a doki kijött, kezében a négy golyóval, és megkérdezte, hogy szeretnénk e eltenni emlékbe. Majdnem kicsúszott a számon, hogy nem hoztam vákuumfóliát, de eszembe jutott az az ijesztő gondolat, hogy esetleg a doki kerít egyet gyorsban, szóval inkább csak a fejem ráztam, hogy inkább maradjon itt ha ez lehetséges :D
Mire hazaértünk Vörci már szép óvatosan kissé részegen járkált. A Mincát pedig a felpattanó konzervtoboz hangja ébresztette fel a kómából, és szédelegve, félig laposkúszásban megindult a konyha felé. Jellemző... xD
Azóta köszönik szépen jól vannak, Mincából egy kezes bárány lett, a Vörci pedig továbbra is csajozik, szóval neki még nem tűnt fel, hogy mintha valami hiányozna a dologból. Vagy csak tojik ránk, örül, hogy megvan a fogamzásgátlás, és nem kell fizetnie a gyerektartást :D

A középiskolában volt egy művészettörténet tanárom, akivel az úgymond modern művészeteket vettük és mindig próbált minket ösztönözni, hogy próbáljuk ki magunkat a különféle irányzatokban, Azóta a régiek körében, amolyan szállóige lett a "Próbálják ki otthon!" kifejezés. Konkrétan elhangzott példák:

Absztrakció
"Az absztrakció többféle is lehet, a keleti irány a lírai absztrakció volt, akik csak színekben gondolkodtak, a formaiságot elvetették. A másik vonulat a nyugati volt, ahol lendületes csepegtetéssel  és folyatással készítettek különféle hatalmas képeket. Ha megtetszett, próbálják ki otthon!"

Land Art
"Ez egy olyan irány, melynek az elve az volt, hogy az igazi művészetet nem a pénz motiválja, így a mű ne is lehessen eladható. Pont ezért ezek a melók vagy hamar elbomlottak, vagy hatalmas méretűek voltak, volt rá példa, hogy egy hatalmas gátat csomagoltak be ajándéknak csomagolópapírral. Javaslom próbálják ki otthon, menjenek ki az erdőre, csomagoljanak be valamit, vagy rakjanak ki valamit kőből!" (A poén az, hogy kb. 1 évre rá valaki becsomagolta a lovasszobrot a városunkban)

Fluxus
(Na ez volt az a művészet ami teljesen leépített az otthoni kipróbálás szempontjából)
"A Fluxus egy olyan műfaj, ami leginkább a mozgásra és a reakciókra kíváncsi, sokkal kötetlenebb, mint a performance, emiatt pedig több lehetőségre is lehetőségünk nyílik. Volt például egy tag, aki ment az utcán és rámosolygott minden szembejövőre, és figyelte a reakcióikat. Egy másik művész ennél sokkal merészebben csinálta, ő kiválasztott egy embert a tömegből és elkezdte követni azt, egészen addig amíg az be nem ment egy házba. Próbálják ki otthon, de javaslom ilyen kis nyeszlettebb emberekkel kezdjék, mert ha észreveszik magukat, abból még csúnya dolgok is lehetnek! :D
Na és az Orgia Misztérium színházról hallottak már? Disznókat téptek ketté, kikötözött embereket öntöttek le állati vérrel, és a legjobb, hogy az előadásba bárki beszállhatott mint előadó! Komolyan! Próbálják ki otthon! Javaslom kezdjék csirkével, mert azt könnyebb kettétépni mint egy disznót!

Azóta is furcsállom a modern művészetek bizarrságát. (Most pedig húzás kipróbálni!!!) :D

Barátnők beszélgetése:

- Te... szerinted miért nő meg a virsli főzés közben?
- Hmmm... Szerintem élvezi.

:D :D :D

Minden nő imád vásárolni, ezzel vezetik le a stresszt, ettől lesznek boldogok stb stb. Meg a francokat! :D Bevallom nektek őszintén, hogy nagyon rühellek vásárolni, egészen egyszerűen még elindulni is nehéz, és mihamarabb szabadulni próbálok belőle. Pont emiatt a vásárlásom általában fogyócikkekre és élelmiszerre korlátozódik. Mint tudjátok sajnos a ruházat is megkívánja, hogy pár havonta újdonsággal bővítsük a repertoárt, és bizony ilyenkor eljön az a sanyarú időszak, mikor is el kell menni ruhát venni. Legutóbb egy kedves barátnőmet kértem meg, hogy kísérjen el fehérneműt venni. Találtunk egy kis üzletet, ami kizárólag férfi és női fehérneműkkel és harisnyákkal foglalkozik. Amíg bent voltam és beszéltem az eladónővel, láttam, hogy barátnőm furcsán néz valamit, kicsit mintha el is pirult volna, hát megnéztem mi is keltett benne ekkora zavart, hát egy férfi próbababa volt, amit fehérneműk reklámozására készítettek (értsd: deréktól lefele ábrázolt baba). A vásárlás befejeztével kimentünk az üzletből és barátnőm megszólalt:
- Tudod Kriszti, nem az a durva, hogy nemi szerve volt a próbababának, hanem, hogy nagyobb, mint amilyet az utóbbi két évben láttam! :D