Van az úgy, hogy tudjátok, hogy ha a tanár egy bizonyos személyt szólít fel az órán, akkor abból semmi jó nem fog kisülni.Igen, jól sejtitek, ez is egy Jánosos sztori, szám szerint az egyesszámúval esett meg a történet. A Tanár urunk a különböző tárgyak műszaki megnevezését ismertette, ezalatt a csoport feszülten figyelt, kivéve az egyesszámú Jánost, aki mindent megtett, hogy önmagát szórakoztassa. Ennek örömére a Tanár úr hozzávágta az élet legnagyobb kérdését:" -Jani ! Mi a talicska műszaki megnevezése? "
Mire Jani minden Borsodi ember legjobban szívet melengetőbb válaszát adta:"- A talicskának?...Ööö... Furik!"

*Furik: Borsodban a talicskát vagy taligát nevezik így. Borsod megyére jellemző az egyedi szóhasználat, amivel a kívülállók gyakran poénkodnak, de nálunk vannak olyan dolgok amik náluk nincsenek: Makuka, dumó, levonó, süsü, lipityóka, vakaró stb.... Lehet irigykedni ;)

Mint minden órának, a grafikának is megvolt a maga mumusa, ez pedig történetesen az előző évek munkái voltak. A kedvenc Tanár urunk ugyanis minden héten kitalálta, hogy nézegessük végig a régi melókat. Ez még egyszer-kétszer pihentetőleg is hathat, de mikor már a 10. hét telik el ezzel, ráadásul a szakmai napból két óra ezzel telik el, akkor az már enyhén frusztrálóan hat az idegekre. A sokadik hét után, egy amúgy csendes, rendes jó tanuló lány, csak ennyit tudott nyilatkozni az esetről:

" Ez még a halálnál is rosszabb . A halál csak egyszer jön el..."
Aki tudja, milyen az, mikor egy monoton dologra van rákényszerítve hétről hétre, az át fogja érezni a mondat erejét :D

Szokásos unalmas órák, egész nap a műhelyben, az egyetlen dolog ami a hangulatért felelős, az a linómetszet tisztítására használt hígító, na meg a Janik. Ebbe az alaphangulatba érkezik meg a Tanár úr, aki fel-le járkálva magyarázta aznap a foltmarás technikáját, mikor is elhaladt a pad mellett, és az egyik lánynak véletlenül lelökte a tolltartóját.

Sajnálkozva csak ennyit mondott: - Hát ezt nem hiszem el! Ma akármit csinálok, minden lepereg körülöttem!

Erre Jánosunk sem volt rest: - Hát akkor én ma nem megyek Tanár úr közelébe, mert lepereg az életem!

Na mint azt sejteni lehet, ez az év a szakmai napokon igencsak átcsapott egy jó kis adok-kapokba. Az egyik legfőbb felbujtó egy Jani nevű srác volt, aki minden lehetőséget megragadott, hogy valamit beszólhasson. A Tanár úr pedig természetesen igyekezett visszavágni. Egyszer egy temetőt ábrázoltunk egy rézkarcon, mikor a következő beszélgetés zajlott le a csoportban:
Tanár úr: - Na János fiam, mivel te mindig rossz vagy, ezért rávésem az egyik sírkőre a neved!
Random diák: - De Tanár úr, két Jani is van a csoportban!
Jani 2: - Höhö, tömegsír! :D :D

A középiskolámban a grafikaórákat fiatal tanárok tartották,ők tanították meg az alapokat, majd a végzős évfolyamot megkapta Herczeg István grafikus művész, hogy ő készítse fel őket a szakvizsgájukra.

Első óra a Tanár úrral: Szintfelmérés végett tesztelte a színkeverési ismereteinket, amit nekünk már a legelső évünkben meg kellett tanulnunk, így hát eléggé sokkolta az eredmény.

Barátnőm mellettem ült, és elbambult a kék színű felsőmet nézve, és mikor a tanár azt kérdezte, hogy "Milyen színt kapunk, ha a pirost és a sárgát összekeverjük?", ő csak a sárgát hallotta meg, amit automatikusan hozzákevert a rajtam látható felső kékjéhez, és hangosan felkiáltott: Zőőőőd!

A tanár úr a kezdeti döbbenet után barátnőmet egy hónapig csak Ződnek hívta :D