10 perc néma csend azokért, akik Zs kategóriás film közben agylágyulásban megpusztultak.

Van egy kedves barátom, nevezzük Botondnak, már csak azért is, mert a szülei is így nevezték el huszonegynéhány évvel ezelőtt. Ugye a kollégiumban ahol laktunk szerencsére volt igény rá, hogy folyamatos filmklubbot tartsunk, kivetítővel, baráti körrel, teával, borral, igény szerint, illetve olyan is volt, hogy Botonddal ketten néztünk meg valami olyan filmet, amit úgy gondoltunk, hogy talán a többieket nem kellene ezzel agysorvasztanunk. Talán a sok adventure time-ot akartam megbosszulni, vagy talán más oka volt, de egyszer kaptam egy film tippet, és úgy döntöttem, hogy ezt bizony nem szabad egyedül megnéznem, ehhez Botond is kell, mint sorstárs.

A film címe: Zombisztriptíz.
Igen, jól érzitek, ez egy erősen Zs kategóriás horror, kedves barátnőm, Olga ajánlásából, aki él-hal az alacsony költségvetésű filmcsodákért, és komolyan néha úgy érzem, hogy csak azért néz Videómánia és Hollywood Hírügynökség videókat, hogy újabb és újabb néznivalót találjon magának. Na az egész úgy kezdődött azon a csodás délutánon, hogy beértem a koliba, lepakoltam, kipakoltam, nézem, egy új üzenet, Olga. Néhány soros magasztalás arról, hogy ez a film, egy akkora talicska trágya eszmei értékével ér fel, hogy azt nekem mindenképpen látnom kell, lehetőleg minél előbb. Ránéztem az órára, nyugtáztam, hogy Botond, 3 órával később jön csak, ezt teafőzésre, tűkön ülésre, és sűrű üzenet ("Siess bammeg olyan filmet találtam, hogy meg KELL néznünk!", "Zs kategóriás horror est!", "Gyeremááááár!", "Már a tea is kész!!!") küldözgetésével töltöttem. Végül végre megérkezett a filmpartnerem és örülhettem magamnak. 

Nagyjából így tudom leírni az élményt:
Gyors köszönés, sziaheló hogyvagy? kérdések feltétele, tea kiporciózása, majd a film elindítása. A következő 20 percben erősen kisípolandó kérdőmondatok hangzottak el a filmmel kapcsolatban, mint az " az ott mi a f....?!", "ezt most miért kellett??", "Miért ilyen fos ez?!" és még jó pár csodás kiborulás, majd egy meglepő dolog következett. Botond megkérdezte, hogy tartok-e otthon alkoholt. Mivel még a srácot életemben nem láttam alkoholt fogyasztani, igencsak megdöbbentett a mondat, de a végén a vodka helyrerakta azt, amit a tea nem tudott. Eltelt még fél óra hangos kétségbeesések közepette, mikor is a film végéért könyörögtünk. A film vége előtt 20 perccel Botond közölte, hogy ő ezt nem bírja, inkább alszik, csak kapcsoljam már ki ezt a borzalmat. Egy bájosan csengő "Gyenge vagy, neked legalább a félpucér mellriszáló zombicsajok dobhattak egy szintet a film értékén, de nekem még ennyi élvezet sem jutott, mivel heteroszexuális nőstény vagyok" mondattal, jó éjszakát kívántam, majd elment aludni. A srácot azután 3 hónapig nem láttam, mert nem jött a kollégium közelébe se amibe maga is lakott. A szobatársa szerint a múltkori filmezés után közölte velük, hogy kevésbé szeret engem mint eddig és kezdi átértékelni a kapcsolatunkat. Ja és, hogy miért most osztom meg veletek a történetet? Csupán csak azért, mert a héten jön fel, és nemtudom eldönteni, hogy a Gyilkos paradicsomokat, a Zombiseggeket, vagy a Sharknadot nézessem e meg vele :D:D:D