Ha mindent meg tudsz rajzolni, amit elképzelsz, akkor a művészetednek csak a képzeleted szabhat határt.

A középiskolában volt egy művészettörténet tanárom, akivel az úgymond modern művészeteket vettük és mindig próbált minket ösztönözni, hogy próbáljuk ki magunkat a különféle irányzatokban, Azóta a régiek körében, amolyan szállóige lett a "Próbálják ki otthon!" kifejezés. Konkrétan elhangzott példák:

Absztrakció
"Az absztrakció többféle is lehet, a keleti irány a lírai absztrakció volt, akik csak színekben gondolkodtak, a formaiságot elvetették. A másik vonulat a nyugati volt, ahol lendületes csepegtetéssel  és folyatással készítettek különféle hatalmas képeket. Ha megtetszett, próbálják ki otthon!"

Land Art
"Ez egy olyan irány, melynek az elve az volt, hogy az igazi művészetet nem a pénz motiválja, így a mű ne is lehessen eladható. Pont ezért ezek a melók vagy hamar elbomlottak, vagy hatalmas méretűek voltak, volt rá példa, hogy egy hatalmas gátat csomagoltak be ajándéknak csomagolópapírral. Javaslom próbálják ki otthon, menjenek ki az erdőre, csomagoljanak be valamit, vagy rakjanak ki valamit kőből!" (A poén az, hogy kb. 1 évre rá valaki becsomagolta a lovasszobrot a városunkban)

Fluxus
(Na ez volt az a művészet ami teljesen leépített az otthoni kipróbálás szempontjából)
"A Fluxus egy olyan műfaj, ami leginkább a mozgásra és a reakciókra kíváncsi, sokkal kötetlenebb, mint a performance, emiatt pedig több lehetőségre is lehetőségünk nyílik. Volt például egy tag, aki ment az utcán és rámosolygott minden szembejövőre, és figyelte a reakcióikat. Egy másik művész ennél sokkal merészebben csinálta, ő kiválasztott egy embert a tömegből és elkezdte követni azt, egészen addig amíg az be nem ment egy házba. Próbálják ki otthon, de javaslom ilyen kis nyeszlettebb emberekkel kezdjék, mert ha észreveszik magukat, abból még csúnya dolgok is lehetnek! :D
Na és az Orgia Misztérium színházról hallottak már? Disznókat téptek ketté, kikötözött embereket öntöttek le állati vérrel, és a legjobb, hogy az előadásba bárki beszállhatott mint előadó! Komolyan! Próbálják ki otthon! Javaslom kezdjék csirkével, mert azt könnyebb kettétépni mint egy disznót!

Azóta is furcsállom a modern művészetek bizarrságát. (Most pedig húzás kipróbálni!!!) :D

Középsulis éveink legszebb hete az volt, mikor elvittek minket táborozni. Az évfolyamom 3 évig volt a Tiszafüredi Ifjúsági Tábor lelkes vendége, buliztunk, rajzoltunk, túráztunk, meg mindent csináltunk amit elviseltek nekünk a tanáraink. Itt térnék ki, hogy az előző évfolyamok nem voltak szerencsések, mivel őket kirakták az előző tábor helyéről, így kerültünk át az iskolával Nagyvisnyóra. Az ok pusztán annyi volt, hogy 3 nap után már nem tudtak mit rajzoljanak, és mikor ezt szóvá tették, az igazgató csak annyit mondott, hogy "fessétek le a lovakat". Miután ezt szó szerint megtették, a gazda majdnem agyvérzést kapott mikor meglátta a legelésző napocskás és felhőcskés lovakat, és az egészből akkora balhé lett, hogy a következő évben helyet kellett váltania az iskolának. Na mindegy előtörténetnek ennyi elég is. A visnyói tábor egyik jellegzetessége ez a torony, ami szabadon megmászható, és hát eső esetén a feljárója nyálkássá és csúszóssá válik, és ha az ember nem túlzottan szomjas, még inkább nehezen megy a közlekedés :D
Na mindegy... Egyik este fent voltunk a toronyban, éppen iszogattunk a baráti körünkkel, mikor is eleredt az eső. Egy bő másfél óra múlva úgy döntöttünk barátnőmmel, hogy itt az idő, hogy nyugovóra térjünk, ám ekkor már a lejárat csúszott mint állat, ezért a következő mondat hangzott el tőlem: " Marcsi csak akkor indulj el lefelé a lelátóból ha leértem". Szép óvatosan megindultam lefelé, más csak kb 2 méter hiányzott, mikor is a nem túl szomjas barátnőm úgy döntött, hogy ő is simán le tud érni, nem vár tovább és elindult. A művelet végeredménye, a torony alatt jajjgató emberkupac lett, és másfél hónapos felépülési idő, a zúzódások eltűnéséig :D

Szokásos unalmas órák, egész nap a műhelyben, az egyetlen dolog ami a hangulatért felelős, az a linómetszet tisztítására használt hígító, na meg a Janik. Ebbe az alaphangulatba érkezik meg a Tanár úr, aki fel-le járkálva magyarázta aznap a foltmarás technikáját, mikor is elhaladt a pad mellett, és az egyik lánynak véletlenül lelökte a tolltartóját.

Sajnálkozva csak ennyit mondott: - Hát ezt nem hiszem el! Ma akármit csinálok, minden lepereg körülöttem!

Erre Jánosunk sem volt rest: - Hát akkor én ma nem megyek Tanár úr közelébe, mert lepereg az életem!

Na mint azt sejteni lehet, ez az év a szakmai napokon igencsak átcsapott egy jó kis adok-kapokba. Az egyik legfőbb felbujtó egy Jani nevű srác volt, aki minden lehetőséget megragadott, hogy valamit beszólhasson. A Tanár úr pedig természetesen igyekezett visszavágni. Egyszer egy temetőt ábrázoltunk egy rézkarcon, mikor a következő beszélgetés zajlott le a csoportban:
Tanár úr: - Na János fiam, mivel te mindig rossz vagy, ezért rávésem az egyik sírkőre a neved!
Random diák: - De Tanár úr, két Jani is van a csoportban!
Jani 2: - Höhö, tömegsír! :D :D

A középiskolámban a grafikaórákat fiatal tanárok tartották,ők tanították meg az alapokat, majd a végzős évfolyamot megkapta Herczeg István grafikus művész, hogy ő készítse fel őket a szakvizsgájukra.

Első óra a Tanár úrral: Szintfelmérés végett tesztelte a színkeverési ismereteinket, amit nekünk már a legelső évünkben meg kellett tanulnunk, így hát eléggé sokkolta az eredmény.

Barátnőm mellettem ült, és elbambult a kék színű felsőmet nézve, és mikor a tanár azt kérdezte, hogy "Milyen színt kapunk, ha a pirost és a sárgát összekeverjük?", ő csak a sárgát hallotta meg, amit automatikusan hozzákevert a rajtam látható felső kékjéhez, és hangosan felkiáltott: Zőőőőd!

A tanár úr a kezdeti döbbenet után barátnőmet egy hónapig csak Ződnek hívta :D