A szülők úgy gondolják, hogy a gyerekük minden egyes iskolában töltött napon tanul valamit. Ez alapesetben így is van, ám mikor van 1-2 olyan osztálytárs akinek az agyában lévő sötétség olyan méreteket ölt, hogy az ember fél, hogy előbb utóbb bekövetkezik az ősrobbanás és egy új galaxis születik, na az nem hasznos senkinek. Itt egy élő példa az életemből:

Tanár: "-Ady 1919-ben halt meg szanatóriumban"
Valamelyik osztálytárs: "-Az egy város?"

Na ilyenkor agyal az ember, hogy nem is lehet rossz magántanulónak lenni.... 

Középsulis éveink legszebb hete az volt, mikor elvittek minket táborozni. Az évfolyamom 3 évig volt a Tiszafüredi Ifjúsági Tábor lelkes vendége, buliztunk, rajzoltunk, túráztunk, meg mindent csináltunk amit elviseltek nekünk a tanáraink. Itt térnék ki, hogy az előző évfolyamok nem voltak szerencsések, mivel őket kirakták az előző tábor helyéről, így kerültünk át az iskolával Nagyvisnyóra. Az ok pusztán annyi volt, hogy 3 nap után már nem tudtak mit rajzoljanak, és mikor ezt szóvá tették, az igazgató csak annyit mondott, hogy "fessétek le a lovakat". Miután ezt szó szerint megtették, a gazda majdnem agyvérzést kapott mikor meglátta a legelésző napocskás és felhőcskés lovakat, és az egészből akkora balhé lett, hogy a következő évben helyet kellett váltania az iskolának. Na mindegy előtörténetnek ennyi elég is. A visnyói tábor egyik jellegzetessége ez a torony, ami szabadon megmászható, és hát eső esetén a feljárója nyálkássá és csúszóssá válik, és ha az ember nem túlzottan szomjas, még inkább nehezen megy a közlekedés :D
Na mindegy... Egyik este fent voltunk a toronyban, éppen iszogattunk a baráti körünkkel, mikor is eleredt az eső. Egy bő másfél óra múlva úgy döntöttünk barátnőmmel, hogy itt az idő, hogy nyugovóra térjünk, ám ekkor már a lejárat csúszott mint állat, ezért a következő mondat hangzott el tőlem: " Marcsi csak akkor indulj el lefelé a lelátóból ha leértem". Szép óvatosan megindultam lefelé, más csak kb 2 méter hiányzott, mikor is a nem túl szomjas barátnőm úgy döntött, hogy ő is simán le tud érni, nem vár tovább és elindult. A művelet végeredménye, a torony alatt jajjgató emberkupac lett, és másfél hónapos felépülési idő, a zúzódások eltűnéséig :D

Minden ember életében... áh nem jó, Minden művész életében elérkezik az az idő, mikor próbál minél olcsóbb hozzávalókból, full extrás melót létrehozni. Na hát nekünk a középsuliban kitalálták, hogy nincs is semmi olcsóbb a szemétnél, készítsünk hát belőle valami szobrot vagy installációt. A nagy munka közepette azon agyaltunk, hogy hogyan is nevezzük a szemétből készült alkotásokat. Volt ott szemétszobor, kukaszobor, majd megszületett a tökéletes megnevezés, a lomtázs.

Így hát tudja meg mindenki, hogy a szemétből készült szobrok összesítő neve mától a lomtázs! :)
#teremtsünktrendet

Tudjátok, vannak azok a napok, amikor még az ágyat se szabadna elhagyni, mert a világ összeesküszik ellene, és a balsors mint egy veszett kutya, rohan az ember fia/lánya után, hogy jól poppolón harapja. Nos azt hiszem nekem ez a nap is ilyen lehetett. Mikor már minden összejött, de tényleg minden, úgy gondoltam, hogy ideje haza utaznom Ózd szitibe. Állok Egerben a nagybuszmegben, várom a sorom, hogy felszálljak, 3 srác meg volt olyan rendes és előre engedett (egyem a zuzájukat). A busz első lépcsőjére lépve, kikaptam a zsebemből a bérletemet, ami olyan jól sikerült, hogy leesett, megpattant a szegélyen és beesett a busz alá. Én egy elhaló "Neeee" kiáltással nyugtáztam szerencsétlenségemet, amire a sofőr csak a fejét fogta, a srácok mögöttem pedig pukkadtak a visszatartott  röhögőgörcstől. Fogtam magam, körbejártam a buszt, nyugtáztam magamban, hogy ezt csak akkor érném el, ha bekúsznék hason a busz alá, az meg már milyen hülyén nézne ki. Ekkor már a buszsofőr a nevetéstől alig bírta megkérdezni, hogy hátra toljon e, én pedig teljes megsemmisülésben bólogattam. A sofőr tolatott, én felvettem a bérletem és felszálltam a buszra.A három srác volt olyan rendes, hogy kivárta a kálváriám végkifejletét, bár szerintem csak kíváncsiak voltak a végkimenetelre. Mikor ők is felszálltak, odajöttek hozzám, és megköszönték, hogy vidámságot hoztam a napjukba. (Igazán örültem fiúk, de tényleg! :D )

Barátnők beszélgetése:

- Te... szerinted miért nő meg a virsli főzés közben?
- Hmmm... Szerintem élvezi.

:D :D :D

Van az úgy, hogy tudjátok, hogy ha a tanár egy bizonyos személyt szólít fel az órán, akkor abból semmi jó nem fog kisülni.Igen, jól sejtitek, ez is egy Jánosos sztori, szám szerint az egyesszámúval esett meg a történet. A Tanár urunk a különböző tárgyak műszaki megnevezését ismertette, ezalatt a csoport feszülten figyelt, kivéve az egyesszámú Jánost, aki mindent megtett, hogy önmagát szórakoztassa. Ennek örömére a Tanár úr hozzávágta az élet legnagyobb kérdését:" -Jani ! Mi a talicska műszaki megnevezése? "
Mire Jani minden Borsodi ember legjobban szívet melengetőbb válaszát adta:"- A talicskának?...Ööö... Furik!"

*Furik: Borsodban a talicskát vagy taligát nevezik így. Borsod megyére jellemző az egyedi szóhasználat, amivel a kívülállók gyakran poénkodnak, de nálunk vannak olyan dolgok amik náluk nincsenek: Makuka, dumó, levonó, süsü, lipityóka, vakaró stb.... Lehet irigykedni ;)

Mindenki ismeri azt, mikor közel az év vége, és piszkosul nem áll a helyzet magaslatán jegyek terén. Na ez nálunk sem ment másképp, az Osztályfőnök közölte, a csoporttal, hogy:"- Van még két hetetek kijavítani a jegyeket!"

Mire az egyik srác, egy elég sajátos, de annál inkább gyors megoldást látott a helyzet orvoslására:
" -Akkor tessék már ideadni a naplót!" 

Mondanom sem kell, a gyors megoldás nem aratott sikert :(