Jól olvastad, tényleg erről fogok írni. Ha gyenge lelkű vagy, vagy érzed, hogy a sztoritól a mogyoróid néma sikolyparádéba kezdenek, javaslom tekerj tovább, mert itt repülni fognak a golyók mint a háborúban! :D

Na hát az egész úgy indult, hogy a két vaddisznóm folyamatosan dzsihádozott egymással és másokkal is, emellett a szürkének már az egyik szemét szétkapták régebben, és nem akartuk kockáztatni, hogy esetleg még nagyobb baja legyen, ezért a család döntése a macskák kimiskárolása volt.

Első körben felhívtam az állatorvosunkat, aki egy szlovákiai falucskában lakik és rendel (a háza mellékhelysége a rendelő), emellett különleges szuperképessége, hogy jobban szereti az állatokat mint a pénzt. Miután megdumáltuk, hogy mi a szívem vágya a macskákkal kapcsolatban, kérdeztem, hogy még mindig a szokásos helyen rendel e, megnyugtatott, hogy az asszony még nem rakta ki otthonról, és másnap mehetünk is golyótlanító kúrára. Már itt felmerült bennem a "Te jó ég, mi lesz ebből" érzés. A macskákat bezártuk egy napra, étlen, szomjan mert muszáj volt, de szerencsére egész jól viselték. Este utolsó konzultáció a dokival, készülődés és indulás. A szürke a macskahordóba, a vörös pedig az ölembe egy takaróra. Nem akarok panaszkodni, de sajnos az a szomorú nagy dolog történt, hogy a Vörci kicsit bepánikolt, és az országból még nem értem ki, mikor már le lettem fosva és hugyozva... Na mindegy mentünk tovább, megérkeztünk és közös döntés alapján a Vörcit vittük be elsőnek a dokihoz. Megtörtént a súlymérés, az altató kiszámolása, a macska viszont olyan ideggörcs volt, hogy nem akart bealudni, pedig már a pupillája olyan tág volt, hogy látszott rajta, hogy a doki nagyon jó díler lehetne ha arról van szó. Nagy nehezen a Vörci bekómált, ezután jött a feketeleves. Jött a doki, közölte, hogy segítenem kellene, elmondta, hogyan fogjam le a macskát, majd egy lelkes "Megborotváljuk a tökit neki!" felkiáltással nekiesett az állat bikinivonalának a rendbetételére egy nullásgép segítségével. Őszintén szólva ez volt az első állativartalanításom, és én mindenre számítottam, de erre nagyon nem :D
Ezután a doki bevitte a belső rendelőbe a kis Tündérdisznómat,és megkezdte az operációt. Sajnos szegény jószágot még az extra adag altató se ütötte ki rendesen, és felébredt az operáció közben. A doki kiordított, hogy valakinek le kellene fognia, és miután realizáltam, hogy anyához külön mentő kellene, ha ő menne be, készségesen beviharzottam és lefogtam a macskát. Ezután két meghatározó mondat jött felém, a dokitól az, hogy nem vagyok e rosszul, anyámtól meg az, hogy ne nézzek oda, fordítsam el a fejem. Anyukámra hallgatva inkább a műtőollós és késes edénybe kerestem a vigaszt. Sajnos. Amint lenéztem rá kellett jönnöm, hogy a Vörci egyik kioperált golyója néz velem szembe, és ezen a ponton jöttem rá, hogy rácsesztem, majd miután a doki kivette a másik golyót is és ahelyett, hogy átnyúlt volna rajtam, vagy megkerül, keresztbe átdobta előttem, aminek következtében realizáltam, hogy tényleg nagyon rácsesztem :D

A Vörcit a doki gyorsan megműtötte, majd a Minca nevű szürkeségem következett, aki szerencsére egy nyugodt állat, hamar bealudt és nem volt semmi gond vele a műtét közben sem. Az operáció után a doki kijött, kezében a négy golyóval, és megkérdezte, hogy szeretnénk e eltenni emlékbe. Majdnem kicsúszott a számon, hogy nem hoztam vákuumfóliát, de eszembe jutott az az ijesztő gondolat, hogy esetleg a doki kerít egyet gyorsban, szóval inkább csak a fejem ráztam, hogy inkább maradjon itt ha ez lehetséges :D
Mire hazaértünk Vörci már szép óvatosan kissé részegen járkált. A Mincát pedig a felpattanó konzervtoboz hangja ébresztette fel a kómából, és szédelegve, félig laposkúszásban megindult a konyha felé. Jellemző... xD
Azóta köszönik szépen jól vannak, Mincából egy kezes bárány lett, a Vörci pedig továbbra is csajozik, szóval neki még nem tűnt fel, hogy mintha valami hiányozna a dologból. Vagy csak tojik ránk, örül, hogy megvan a fogamzásgátlás, és nem kell fizetnie a gyerektartást :D

A macskás gazdik 90%-a ismeri az érzést, mikor tudja, hogy közeleg a fürdetés ideje, de ezt se ő, sem pedig a kiskedvenc nem várja épp felhőtlen örömmel. Nos mikor az eset történt, még élt bennem valami naív reménysugár, ugyanis úgy döntöttem, hogy a Vörcit majd én egyedül megfürdetem. A fürdőbe menet találkoztam anyával, akivel ez a párbeszéd ment le:
Anya: Most fogod megfürdetni?
Én: Igen, úgy terveztem.
Anya: Kell segíteni?
Én: Nem, most kicseszek vele, nem kiskádban fürdetem, hanem bemegyek vele a zuhanyzóba és bezárom az ajtót.
Ezzel el is váltunk egymástól, ki ki ment a saját dolgára.
Első felvonás:
Bementünk a fürdőbe. Vörci furán nézett rám. Beléptünk a zuhanyzóba. Karom a hátamban. Bezárom az ajtót. Pupilla maxra tágulva. nagy nehezen leteszem a macskát, zuhanyrózsa elő, lehajolt állapotomban próbálom mosni. Amint víz érte, szuperszonikus sebességre kapcsolva szaladt egy kört és felugrott a hátamra. Anyáért kiáltottam, miközben félig már vizes voltam, lehajolva vártam rá, a csontszáraz macskával a hátamon. Egy- null oda...
Második felvonás:
Anya bejön, kinevet, hogy hogy lehetek ilyen szerencsétlen, majd leveszi a macskát a hátamról és közös erővel megfürdettük. A végeredmény: A macska tiszta lett... meg mi is.... Ezt a kört leginkább döntetlennek ítélném. És igen, félek a következő alkalomtól :D