Van az úgy, hogy tudjátok, hogy ha a tanár egy bizonyos személyt szólít fel az órán, akkor abból semmi jó nem fog kisülni.Igen, jól sejtitek, ez is egy Jánosos sztori, szám szerint az egyesszámúval esett meg a történet. A Tanár urunk a különböző tárgyak műszaki megnevezését ismertette, ezalatt a csoport feszülten figyelt, kivéve az egyesszámú Jánost, aki mindent megtett, hogy önmagát szórakoztassa. Ennek örömére a Tanár úr hozzávágta az élet legnagyobb kérdését:" -Jani ! Mi a talicska műszaki megnevezése? "
Mire Jani minden Borsodi ember legjobban szívet melengetőbb válaszát adta:"- A talicskának?...Ööö... Furik!"

*Furik: Borsodban a talicskát vagy taligát nevezik így. Borsod megyére jellemző az egyedi szóhasználat, amivel a kívülállók gyakran poénkodnak, de nálunk vannak olyan dolgok amik náluk nincsenek: Makuka, dumó, levonó, süsü, lipityóka, vakaró stb.... Lehet irigykedni ;)

Ha azt gondoltátok, hogy egy építkezés nem lehet mulatságos, hát tévedtetek. Egyszer oszlopokat készítettünk, a tetejüket pedig egy olyan vassal kötöttük össze, ami kb 10 centi széles volt. A kb 4 méter magas oszlopsor végén otthagyta az egyik barátunk a mérőszalagját. Hősünk fogta magát és végiggyalogolt a kb 6-7 méter hosszú vason az oszlopsor tetején. Ezt meglátta egy kisebb csoport Borsod nem kifejezetten sápadt arcú gyermekei közül, és elordította magát:
-"He Nízzed má'! Ott a Póúkember!" :D:D:D

 Na gyerekek. azt mondják, hogy ami összejöhet, az össze is jön. Egy hét táboroztatás után én naív gondoltam belevágok egy szombat esti buliba. Ezzel nem is volt baj, eliszogattunk, beszélgettünk, meg ami ilyenkor szokás.
A probléma másnap reggel kezdődött, mivel egy kis faluban voltam, így ha haza akartam jutni még dél előtt, akkor a reggel 8-as busszal kellett hazamennem. Reggel 7-kor ébredés. Mondanom se kell a világomat nem tudtam. XD
Kimegyek a megállóba, felszállok a buszra ami eleve késett vagy 8 percet erre nincs jegy. A sofőr úgy írta meg kézzel, mindenkinek egyesével... na mondom fasza. Utána elindulunk, a falu utáni elágazónál rossz felé ment a busz. Ott mentünk a pusztában vagy 2 percet mire leesett a pilótának hogy nem is ez az útirány, és mivel nem tudott megfordulni végig tolatott vissza az elágazóig. Már itt a menetidőhöz képest kb. negyed óra késésnél jártunk, és mivel komolyan kezdtem gondolkodni rajta, hogy ez kandi kamera, és már épp kezdtem keresni Sebestyén Balázsékat a gazosban...A következő két falu gondtalanul telt, 1-2 felszállóval, egészen bírható volt, viszont az utolsó falu tartogatott meglepetést. Felszállt egy cirka 10 fős family, természetesen mindnek külön jegy, ami időigényes folyamat volt. A felszállók termézetesen abszolút nem voltak a türelmesség birtokában, így hamar hisztériába fulladt a várakozás. Amikor pedig az apuka elkezdett kisgrofót énekelni a gyermekének nyugtatás képpen. akkor, már komolyan azt mondtam hogy ez az út viccnek is durva és tényleg sokkal jobb lett volna, ha Balázs és az RTL stáb előugrik azzal, hogy "háhááá bevetted, jól megtréfáltunk" De ez túl szép álom volt. végül fél óra késéssel beértünk a célba.
Unokaöcsém az utat, csak azzal kommentálta, hogy tipikus Borsodi út volt :D
Konklúzió: Buli után, délben is tökéletesen ráértek hazamenni! :D:D:D