A legutolsó alkalommal (kb 10-15 éve), mikor madártejet akartam készíteni, iszonyatosan elcsesztem a dolgot. Összecsomósodott, és olyan íze lett, mintha a rántottát felöntöttem volna 3 liter tejjel. Ezen a ponton döntöttem úgy, hogy egy tapasztaltabb madártejkészítőtől kérek szakmai tanácsot. A párbeszéd valahogy így hangzott:
-Apaaaa! Mit csináljak, hogy ne legyen rántottaíze a madártejemnek?
-Ne rakj bele hagymát meg szalonnát! :D

Gondolom nem is kell mondanom, hogy a helyzet nem oldódott meg. Országomat egy magártejért! :D

A macskás gazdik 90%-a ismeri az érzést, mikor tudja, hogy közeleg a fürdetés ideje, de ezt se ő, sem pedig a kiskedvenc nem várja épp felhőtlen örömmel. Nos mikor az eset történt, még élt bennem valami naív reménysugár, ugyanis úgy döntöttem, hogy a Vörcit majd én egyedül megfürdetem. A fürdőbe menet találkoztam anyával, akivel ez a párbeszéd ment le:
Anya: Most fogod megfürdetni?
Én: Igen, úgy terveztem.
Anya: Kell segíteni?
Én: Nem, most kicseszek vele, nem kiskádban fürdetem, hanem bemegyek vele a zuhanyzóba és bezárom az ajtót.
Ezzel el is váltunk egymástól, ki ki ment a saját dolgára.
Első felvonás:
Bementünk a fürdőbe. Vörci furán nézett rám. Beléptünk a zuhanyzóba. Karom a hátamban. Bezárom az ajtót. Pupilla maxra tágulva. nagy nehezen leteszem a macskát, zuhanyrózsa elő, lehajolt állapotomban próbálom mosni. Amint víz érte, szuperszonikus sebességre kapcsolva szaladt egy kört és felugrott a hátamra. Anyáért kiáltottam, miközben félig már vizes voltam, lehajolva vártam rá, a csontszáraz macskával a hátamon. Egy- null oda...
Második felvonás:
Anya bejön, kinevet, hogy hogy lehetek ilyen szerencsétlen, majd leveszi a macskát a hátamról és közös erővel megfürdettük. A végeredmény: A macska tiszta lett... meg mi is.... Ezt a kört leginkább döntetlennek ítélném. És igen, félek a következő alkalomtól :D

A 2014-es Batman animáció az első 34 másodpercben (!!!!) lesokkolt. Az indokom:
-Hogy hívják a bűnözőt felfaló kannibált?
-Gonoszt evő!
áááááááááááááááááááááááá!

 Na gyerekek. azt mondják, hogy ami összejöhet, az össze is jön. Egy hét táboroztatás után én naív gondoltam belevágok egy szombat esti buliba. Ezzel nem is volt baj, eliszogattunk, beszélgettünk, meg ami ilyenkor szokás.
A probléma másnap reggel kezdődött, mivel egy kis faluban voltam, így ha haza akartam jutni még dél előtt, akkor a reggel 8-as busszal kellett hazamennem. Reggel 7-kor ébredés. Mondanom se kell a világomat nem tudtam. XD
Kimegyek a megállóba, felszállok a buszra ami eleve késett vagy 8 percet erre nincs jegy. A sofőr úgy írta meg kézzel, mindenkinek egyesével... na mondom fasza. Utána elindulunk, a falu utáni elágazónál rossz felé ment a busz. Ott mentünk a pusztában vagy 2 percet mire leesett a pilótának hogy nem is ez az útirány, és mivel nem tudott megfordulni végig tolatott vissza az elágazóig. Már itt a menetidőhöz képest kb. negyed óra késésnél jártunk, és mivel komolyan kezdtem gondolkodni rajta, hogy ez kandi kamera, és már épp kezdtem keresni Sebestyén Balázsékat a gazosban...A következő két falu gondtalanul telt, 1-2 felszállóval, egészen bírható volt, viszont az utolsó falu tartogatott meglepetést. Felszállt egy cirka 10 fős family, természetesen mindnek külön jegy, ami időigényes folyamat volt. A felszállók termézetesen abszolút nem voltak a türelmesség birtokában, így hamar hisztériába fulladt a várakozás. Amikor pedig az apuka elkezdett kisgrofót énekelni a gyermekének nyugtatás képpen. akkor, már komolyan azt mondtam hogy ez az út viccnek is durva és tényleg sokkal jobb lett volna, ha Balázs és az RTL stáb előugrik azzal, hogy "háhááá bevetted, jól megtréfáltunk" De ez túl szép álom volt. végül fél óra késéssel beértünk a célba.
Unokaöcsém az utat, csak azzal kommentálta, hogy tipikus Borsodi út volt :D
Konklúzió: Buli után, délben is tökéletesen ráértek hazamenni! :D:D:D