Az Oroszországi néger rezervátum után elmesélem nektek milyen volt, mikor Nyugati irányba tettem egyszer kitérőt.
Barátnőimmel találtunk egy utazási irodát, ami piszok olcsón elvitt minket Bécsbe, így be is fizettük magunkat az élményre. Teljesen bezsongva beültünk a turistabuszba hajnal kettőkor, tele voltunk reményekkel, hogy talán ez lesz életünk legizgalmasabb napja, és mondjuk nem sokat tévedtünk.
Beszálláskor közölték velünk, hogy megszívtuk, a túravezetőnk megbetegedett, DE ne csüggedjünk, mert egy kisebb iskolás csapat is csatlakozik hozzánk, a felügyelőtanáruk lesz a mi élien drájverünk. Na itt mindenki örült, hogy a hős Tanár úr megmenti a napot, egy igazi szuperhíró lehet, egy gentlemen! :D
A remény ott kezdett el meghalni bennünk, mikor a hős és a kis csapata felszállt a buszra... A tanár abszolút nem tudott fegyelmet tartani, ami hát valljuk be egy rakás 17 éves éppen hogy másnapos, de leginkább részeg fiatal esetében nem is a legegyszerűbb feladat. Én mondjuk jót nevettem mikor az egyik srác beült a leghátsó sorba, azzal a szöveggel, hogy "Na nekem itt középen jó lesz, ha hánynom kell pont középre megy", de barátnőm mosolya nem volt kifejezetten őszinte :D
Bár döcögősen, de végül sikerült eljutni Bécsbe, ahol megnéztük a Schönbrunni kastélyt, de a kedvenc tanárunk olyan szűkre szabta az időkeretet, hogy egy mosdószünetet se akart hagyni, amiért egy kisebb lázadás alakult ki a turistaköreinkben (több mint 8 óra mosdó nélkül eléggé vad dolgokra képes :D ). Az idegenvezetőnk egy nagy sóhaj kíséretében nyugtázta, hogy ami kell az kell. Elkísért hát minket a mosdókhoz, ahol a sort meglátva kissé elfehéredett, de hősünk úgy döntött, hogy kijátssza a rendszert és csak azért is perceken belül lezavarja a lányok mosdóztatását is. Magyarán fogta a lányközösséget és bevitte a férfi mosdóba, mert ott úgyis mindenki a piszoárt használja, a zárt wc-ket pedig nyugodtan igénybe vehetjük. Na most ennél képzeljétek el, ahogy a sok lány beözönlik a férfi illemhelybe, és meglátja a sok dolgát végző férfit (halál ciki). Szemérmes lányok lévén azonnal hátra arc, hogy legalább ne rájuk nézünk amíg a wc-t várjuk. Azt hitted mi? :D Hátul meg egész falas tükör :D Esélyünk nem volt, hogy ne pisilő pasikat kelljen néznünk abban a 10- 15 percben amíg bejutottunk. Szerencsére a kifelé jövő pasik többsége csak röhögött, amitől még inkább égett a pofánk :D
Na a végén szedelőzködés, indulás tovább, sétáltunk a Mariahilfer Strasse-n, engem elhagytak valami templomnál, de igazából nem estem pánikba, hiszen egy turistacsoport volt körülöttem, akik magyarul beszéltek, és csak később derült ki, hogy ez nem is az én csoportom (na ott mondjuk kicsit megállt bennem az ütő). Szerencsére a baráti társaságom fele megtalált hamar és magával rángatott. Na és mivel azt mondtam, hogy a baráti társaságom fele, így érezhetitek, hogy nem én voltam az egyetlen aki elveszett :D:D:D Kicsit megijedtünk, de pár óra kereséssel meglettek a többiek is (bár így elment az idő az adventi vásár megtekintésétől). Egy hosszú, fárasztó nap után végre hazajutottunk, és a 17 éves partiállatokat is csak egyszer fenyítettem be azzal, hogy letépem a fejüket ha nem rakják magukat alapállapotba. Összességében jó napot zártunk, de a legközelebbi látogatásnál családdal mentem, és akkor már NEM VESZTEM EL! :D
A macskás gazdik 90%-a ismeri az érzést, mikor tudja, hogy közeleg a fürdetés ideje, de ezt se ő, sem pedig a kiskedvenc nem várja épp felhőtlen örömmel. Nos mikor az eset történt, még élt bennem valami naív reménysugár, ugyanis úgy döntöttem, hogy a Vörcit majd én egyedül megfürdetem. A fürdőbe menet találkoztam anyával, akivel ez a párbeszéd ment le: