Tudjátok, vannak azok a napok, amikor még az ágyat se szabadna elhagyni, mert a világ összeesküszik ellene, és a balsors mint egy veszett kutya, rohan az ember fia/lánya után, hogy jól poppolón harapja. Nos azt hiszem nekem ez a nap is ilyen lehetett. Mikor már minden összejött, de tényleg minden, úgy gondoltam, hogy ideje haza utaznom Ózd szitibe. Állok Egerben a nagybuszmegben, várom a sorom, hogy felszálljak, 3 srác meg volt olyan rendes és előre engedett (egyem a zuzájukat). A busz első lépcsőjére lépve, kikaptam a zsebemből a bérletemet, ami olyan jól sikerült, hogy leesett, megpattant a szegélyen és beesett a busz alá. Én egy elhaló "Neeee" kiáltással nyugtáztam szerencsétlenségemet, amire a sofőr csak a fejét fogta, a srácok mögöttem pedig pukkadtak a visszatartott  röhögőgörcstől. Fogtam magam, körbejártam a buszt, nyugtáztam magamban, hogy ezt csak akkor érném el, ha bekúsznék hason a busz alá, az meg már milyen hülyén nézne ki. Ekkor már a buszsofőr a nevetéstől alig bírta megkérdezni, hogy hátra toljon e, én pedig teljes megsemmisülésben bólogattam. A sofőr tolatott, én felvettem a bérletem és felszálltam a buszra.A három srác volt olyan rendes, hogy kivárta a kálváriám végkifejletét, bár szerintem csak kíváncsiak voltak a végkimenetelre. Mikor ők is felszálltak, odajöttek hozzám, és megköszönték, hogy vidámságot hoztam a napjukba. (Igazán örültem fiúk, de tényleg! :D )