A középiskolában volt egy művészettörténet tanárom, akivel az úgymond modern művészeteket vettük és mindig próbált minket ösztönözni, hogy próbáljuk ki magunkat a különféle irányzatokban, Azóta a régiek körében, amolyan szállóige lett a "Próbálják ki otthon!" kifejezés. Konkrétan elhangzott példák:

Absztrakció
"Az absztrakció többféle is lehet, a keleti irány a lírai absztrakció volt, akik csak színekben gondolkodtak, a formaiságot elvetették. A másik vonulat a nyugati volt, ahol lendületes csepegtetéssel  és folyatással készítettek különféle hatalmas képeket. Ha megtetszett, próbálják ki otthon!"

Land Art
"Ez egy olyan irány, melynek az elve az volt, hogy az igazi művészetet nem a pénz motiválja, így a mű ne is lehessen eladható. Pont ezért ezek a melók vagy hamar elbomlottak, vagy hatalmas méretűek voltak, volt rá példa, hogy egy hatalmas gátat csomagoltak be ajándéknak csomagolópapírral. Javaslom próbálják ki otthon, menjenek ki az erdőre, csomagoljanak be valamit, vagy rakjanak ki valamit kőből!" (A poén az, hogy kb. 1 évre rá valaki becsomagolta a lovasszobrot a városunkban)

Fluxus
(Na ez volt az a művészet ami teljesen leépített az otthoni kipróbálás szempontjából)
"A Fluxus egy olyan műfaj, ami leginkább a mozgásra és a reakciókra kíváncsi, sokkal kötetlenebb, mint a performance, emiatt pedig több lehetőségre is lehetőségünk nyílik. Volt például egy tag, aki ment az utcán és rámosolygott minden szembejövőre, és figyelte a reakcióikat. Egy másik művész ennél sokkal merészebben csinálta, ő kiválasztott egy embert a tömegből és elkezdte követni azt, egészen addig amíg az be nem ment egy házba. Próbálják ki otthon, de javaslom ilyen kis nyeszlettebb emberekkel kezdjék, mert ha észreveszik magukat, abból még csúnya dolgok is lehetnek! :D
Na és az Orgia Misztérium színházról hallottak már? Disznókat téptek ketté, kikötözött embereket öntöttek le állati vérrel, és a legjobb, hogy az előadásba bárki beszállhatott mint előadó! Komolyan! Próbálják ki otthon! Javaslom kezdjék csirkével, mert azt könnyebb kettétépni mint egy disznót!

Azóta is furcsállom a modern művészetek bizarrságát. (Most pedig húzás kipróbálni!!!) :D

A szülők úgy gondolják, hogy a gyerekük minden egyes iskolában töltött napon tanul valamit. Ez alapesetben így is van, ám mikor van 1-2 olyan osztálytárs akinek az agyában lévő sötétség olyan méreteket ölt, hogy az ember fél, hogy előbb utóbb bekövetkezik az ősrobbanás és egy új galaxis születik, na az nem hasznos senkinek. Itt egy élő példa az életemből:

Tanár: "-Ady 1919-ben halt meg szanatóriumban"
Valamelyik osztálytárs: "-Az egy város?"

Na ilyenkor agyal az ember, hogy nem is lehet rossz magántanulónak lenni.... 

Van az úgy, hogy tudjátok, hogy ha a tanár egy bizonyos személyt szólít fel az órán, akkor abból semmi jó nem fog kisülni.Igen, jól sejtitek, ez is egy Jánosos sztori, szám szerint az egyesszámúval esett meg a történet. A Tanár urunk a különböző tárgyak műszaki megnevezését ismertette, ezalatt a csoport feszülten figyelt, kivéve az egyesszámú Jánost, aki mindent megtett, hogy önmagát szórakoztassa. Ennek örömére a Tanár úr hozzávágta az élet legnagyobb kérdését:" -Jani ! Mi a talicska műszaki megnevezése? "
Mire Jani minden Borsodi ember legjobban szívet melengetőbb válaszát adta:"- A talicskának?...Ööö... Furik!"

*Furik: Borsodban a talicskát vagy taligát nevezik így. Borsod megyére jellemző az egyedi szóhasználat, amivel a kívülállók gyakran poénkodnak, de nálunk vannak olyan dolgok amik náluk nincsenek: Makuka, dumó, levonó, süsü, lipityóka, vakaró stb.... Lehet irigykedni ;)

Mindenki ismeri azt, mikor közel az év vége, és piszkosul nem áll a helyzet magaslatán jegyek terén. Na ez nálunk sem ment másképp, az Osztályfőnök közölte, a csoporttal, hogy:"- Van még két hetetek kijavítani a jegyeket!"

Mire az egyik srác, egy elég sajátos, de annál inkább gyors megoldást látott a helyzet orvoslására:
" -Akkor tessék már ideadni a naplót!" 

Mondanom sem kell, a gyors megoldás nem aratott sikert :(

Mint minden órának, a grafikának is megvolt a maga mumusa, ez pedig történetesen az előző évek munkái voltak. A kedvenc Tanár urunk ugyanis minden héten kitalálta, hogy nézegessük végig a régi melókat. Ez még egyszer-kétszer pihentetőleg is hathat, de mikor már a 10. hét telik el ezzel, ráadásul a szakmai napból két óra ezzel telik el, akkor az már enyhén frusztrálóan hat az idegekre. A sokadik hét után, egy amúgy csendes, rendes jó tanuló lány, csak ennyit tudott nyilatkozni az esetről:

" Ez még a halálnál is rosszabb . A halál csak egyszer jön el..."
Aki tudja, milyen az, mikor egy monoton dologra van rákényszerítve hétről hétre, az át fogja érezni a mondat erejét :D

Szokásos unalmas órák, egész nap a műhelyben, az egyetlen dolog ami a hangulatért felelős, az a linómetszet tisztítására használt hígító, na meg a Janik. Ebbe az alaphangulatba érkezik meg a Tanár úr, aki fel-le járkálva magyarázta aznap a foltmarás technikáját, mikor is elhaladt a pad mellett, és az egyik lánynak véletlenül lelökte a tolltartóját.

Sajnálkozva csak ennyit mondott: - Hát ezt nem hiszem el! Ma akármit csinálok, minden lepereg körülöttem!

Erre Jánosunk sem volt rest: - Hát akkor én ma nem megyek Tanár úr közelébe, mert lepereg az életem!

Na mint azt sejteni lehet, ez az év a szakmai napokon igencsak átcsapott egy jó kis adok-kapokba. Az egyik legfőbb felbujtó egy Jani nevű srác volt, aki minden lehetőséget megragadott, hogy valamit beszólhasson. A Tanár úr pedig természetesen igyekezett visszavágni. Egyszer egy temetőt ábrázoltunk egy rézkarcon, mikor a következő beszélgetés zajlott le a csoportban:
Tanár úr: - Na János fiam, mivel te mindig rossz vagy, ezért rávésem az egyik sírkőre a neved!
Random diák: - De Tanár úr, két Jani is van a csoportban!
Jani 2: - Höhö, tömegsír! :D :D

A középiskolámban a grafikaórákat fiatal tanárok tartották,ők tanították meg az alapokat, majd a végzős évfolyamot megkapta Herczeg István grafikus művész, hogy ő készítse fel őket a szakvizsgájukra.

Első óra a Tanár úrral: Szintfelmérés végett tesztelte a színkeverési ismereteinket, amit nekünk már a legelső évünkben meg kellett tanulnunk, így hát eléggé sokkolta az eredmény.

Barátnőm mellettem ült, és elbambult a kék színű felsőmet nézve, és mikor a tanár azt kérdezte, hogy "Milyen színt kapunk, ha a pirost és a sárgát összekeverjük?", ő csak a sárgát hallotta meg, amit automatikusan hozzákevert a rajtam látható felső kékjéhez, és hangosan felkiáltott: Zőőőőd!

A tanár úr a kezdeti döbbenet után barátnőmet egy hónapig csak Ződnek hívta :D